Háttéranyag

Háttéranyag a Magyar LMBT Szövetség által készített, politikai pártokhoz szóló kérdőívhez

2.1 Büntetőjogi üldözés

A LMBT emberek elleni diszkrimináció legsúlyosabb formája az azonos neműek közti, beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatok büntetőjogi üldözése. A világ 77 országában még ma is büntetik a homoszexualitást, köztük hétben (Szaúd-Arábiában, az Egyesült Arab Emírségekben, Iránban, Mauritániában, Nigériában, Szudánban és Jemenben) halálbüntetéssel. A fejlett világban az ilyen fokú üldöztetésre már nincs példa, Európa és Amerika valamennyi állama dekriminalizálta a homoszexualitást. A magyar jogszabályok 1963 óta nem büntetik az azonos neműek közti, beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot.

2.2 Beleegyezési korhatár

A büntetőjog további fontos kérdése, hogy az azonos és különnemű párok esetén eltérően állapítja-e meg a jog azt az életkort, amelynek betöltése után az egyén képes arra, hogy szabad döntés alapján létesíthessen szexuális kapcsolatot. Magyarországon a Büntető Törvénykönyv egészen 2002-ig magasabb beleegyezési korhatárt írt elő az azonos neműek közti szexuális kapcsolatokra: míg különneműek esetén ez 14 év volt, azonos neműek esetén 18. Az Alkotmánybíróság 2002-ben hozott határozata azonban alkotmányellenesnek nyilvánította ezt a szabályt, és azonos beleegyezési korhatárt állapított meg az azonos- és a különneműek esetében is.

2.3 Egyesülési jog

Az egyik legalapvetőbb politikai szabadságjog a politikai pártok és társadalmi szervezetek alapítására vonatkozó jog. Ennek ellenére az LMBT szervezetek működése több országban is akadályokba ütközik: különböző okokra hivatkozva megtagadják a szervezetek bejegyzését, az egyesületek vezetőit zaklatják, az állami pályázatokból kizárják őket. Magyarországon 1988-ban alakult meg az első melegszervezet, jelenleg több mint egy tucat LMBT ügyekkel foglalkozó egyesület és alapítvány működik az országban. Emlékezetes viszont, hogy 1995-ben a Fővárosi Bíróság megtagadta a Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért egyesület bejegyzését: először a „meleg” szó használata, majd a fiatalkorú személyek egyesületi tagságát lehetővé tevő alapszabály miatt. Egyes pártok és civil szervezetek rendszeresen támadják az LMBT szervezeteknek nyújtott pályázati támogatásokat.

2.4 Gyülekezési jog

Az egyik legalapvetőbb politikai szabadságjog a közterületeken zajló békés tüntetéseken való részvétel joga. Ez a jog a meleg és leszbikus embereket és szervezeteiket is megilleti. A gyülekezési jog kapcsán a viták leginkább az ún. Meleg Méltóság Napi felvonulások kapcsán szoktak felszínre kerülni. A világ számos országában, néhol több millió ember részvételével megrendezett felvonulások az ún. Stonewall-lázadásnak állítanak emléket: 1969-ben egy New York-i melegbár vendégei megelégelvén a rendőrség sorozatos zaklatását szembeszálltak a hatóságokkal. Sokan ezt tekintik a modern melegjogi mozgalom kiindulópontjának. A felvonulások a hagyományos politikai tüntetések és a karneváli ünnepségek elemeit ötvözik. Az elmúlt évek során Kelet-Európa több államában került sor az ehhez hasonló megmozdulások hatósági betiltására, ám 2006-ban az Emberi Jogok Európai Bírósága a lengyel államot elmarasztaló ítéletében megerősítette a szexuális kisebbségek gyülekezési jogát. Magyarországon 1997 óta szerveznek Meleg Méltóság Napi felvonulásokat. 2007-ig a felvonulások békés formában, rendőri támogatás mellett zajlottak; 2007-ben azonban az ellentüntetők erőszakosan támadtak a menet békés tagjaira. 2008-ban a rendőrség először megtiltotta, majd engedélyezte a menet megtartását; az ellentüntetők a korábbinál is szervezettebb és agresszívebb formában támadtak a menet résztvevőire és az őket védő rendőrökre.

2.5 Egyenlő bánásmód a munka világában

A hátrányos megkülönböztetés tilalma az egyik legalapvetőbb emberi jog. A nők és férfiak közti egyenlő munkáért egyenlő bér elve vagy a munkavállalók etnikai szempontú kiválasztásának tilalma évtizedek óta a munkajogi szabályok szerves részét képezi. Az elmúlt években bővült azon tulajdonságok sora, amelyek alapján a törvények kifejezetten tiltják a hátrányos megkülönböztetést, így az Európai Unió 2000/78/EK irányelve a vallás, a kor, a fogyatékosság és a szexuális irányultság alapján is tiltja a hátrányos megkülönböztetést a foglalkoztatási jogviszonyokban. Magyarországon az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény minden munkaadó számára tiltja a szexuális irányultság vagy nemi identitás szerinti diszkriminációt.

2.6 Egyenlő bánásmód a munka világán kívül

Bár a hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése a munka világán belül mindenképpen alapvető, legalább ennyire fontos, hogy a mindennapi élet más területein (oktatás, egészségügy, szolgáltatások igénybevétele, stb.) se érjen senkit hátrányos megkülönböztetés. Az Európai Unió ugyan a foglalkoztatási jogviszonyokon kívül jelenleg csak a nemi és a faji/etnikai megkülönböztetést tiltja (bővebben lásd 4.1 pont), a legtöbb tagállam jogalkotása már túllépett ezen. Magyarországon az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény széles körben, az élet számos területén (oktatás, lakhatás, egészségügy, szociális juttatások, áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétele) tiltja a hátrányos megkülönböztetést; a törvény a szexuális irányultságot és a nemi identitást külön is nevesíti mint védett tulajdonságot.

2.7 Házasság

Az elmúlt évek legnagyobb vitát kiváltó kérdése az azonos nemű párok házasságkötésének engedélyezése. A kérdés egyszerre szimbolikus és gyakorlati: a házasság megnyitásával az állam elismeri, hogy az azonos és különnemű párok párkapcsolatai azonos értékűek, ugyanakkor a házassághoz számtalan jogosultság kapcsolódik, a házasságkötésből kizárt azonos nemű párokat ezért a mindennapokban rengeteg hátrány éri. Az elmúlt évtizedben egyre több állam nyitotta meg a házasság intézményét: az azonos nemű párok házasodhatnak Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban, Dél-Afrikában, Kanadában, Norvégiában, Svédországban, valamint az USA Massachusetts, Connecticut, Iowa, Vermont és Maine államaiban. A hatályos jogszabályok szerint Magyarországon házasságot csak különnemű személyek köthetnek.

2.8 Bejegyzett élettársi kapcsolat

Néhány ország a házasság megnyitása helyett egy ahhoz hasonló, új családjogi intézményt vezetett be az azonos nemű párok számára. Több országban a bejegyzett élettársi kapcsolat szinte minden tekintetben egyenlő a házassággal, csak elnevezésében más; más országokban a bejegyzett élettársi kapcsolat egy olyan köztes intézmény, amely szorosabb kapcsolat ugyan, mint az élettársi kapcsolat, de a házassághoz fűzött jogkövetkezményeknek csak egy része kapcsolódik hozzá, és általában könnyebb felbontani is. A bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét ismeri Andorra, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Izland, Luxemburg, Németország, Svájc, Szlovénia, Új-Zéland, és Uruguay jogrendje, valamint Argentína, Mexikó és az USA egyes államai. Magyarországon 2009. július 1-től kerül bevezetésre a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye.

2.9 Élettársi kapcsolat

Az élettársi kapcsolat intézményét számos ország joga ismeri, jelentősége abban áll, hogy egyre több pár választja a formális házasság helyett a „papírok nélküli” együttélést. Az élettársi kapcsolat és a házasság közti különbségek országról országra változnak, de általában elmondható, hogy az élettársi kapcsolat kevesebb joggal és kötelezettséggel jár. Más országokban, bár nem létezik külön jogintézményként, de a különböző törvények jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg az együtt élő párok számára. Az LMBT embereket érintő legalapvetőbb kérdés, hogy e törvények csak a különnemű, vagy az azonos nemű párokra is vonatkoznak. Magyarországon az élettársi kapcsolat szabályozása az 1970-es években jelent meg, ám 1995-ig csak különnemű párok között értelmezték. Az Alkotmánybíróság 1995-ben hozott határozata azonban ezt alkotmányellenesnek nyilvánította. Ezt követően került elfogadásra az élettársak fogalmának ma is érvényes, új, a felek nemére nézve semleges meghatározása.

2.10 Partner gyermekének örökbefogadása

Bár a politikai viták gyakran leegyszerűsítő megfogalmazásai egyszerűen csak az azonos nemű párok örökbefogadásának kérdéséről beszélnek, ezen viták figyelmen kívül hagyják, hogy az örökbefogadásnak két, egymástól jelentősen eltérő esete merül fel: az egyik esetben egy személy vagy egy pár olyan gyermeket fogad örökbe, akiről szülei lemondtak; a másik esetben a pár egyik tagja a pár másik tagjának (korábbi párkapcsolatból vagy mesterséges megtermékenyítésből származó) gyermekét fogadja örökbe. Ez utóbbi esetben nem merül fel annak kérdése, hogy szolgálja-e a gyermek érdekét, ha egy azonos nemű pár neveli, hiszen a gyermek mindenképpen az azonos nemű szülők felügyelete alatt nevelkedik, a kérdés csak az, hogy mindkét szülőhöz fűzi-e törvényes kapcsolat vagy sem. Egyes országok, pl. Németország, bár nem teszik lehetővé az azonos nemű párok számára az „idegen” gyermek örökbefogadását, a partner gyermekének örökbefogadását viszont igen. Magyarországon a hatályos jogi szabályozás csak a házastársaknak engedélyezi a partner gyermekének örökbefogadását, élettársaknak vagy bejegyzett élettársaknak – függetlenül azok nemétől – nem.

2.11 Örökbefogadás

A házasság mellett az elmúlt évek legnagyobb vitát kiváltó kérdése az azonos nemű párok általi örökbefogadás volt. Korábban a tudományos közösség is megosztott volt annak tekintetében, jó-e az a gyermeknek, ha azonos nemű párok nevelik. Az elmúlt két évtizedben készült empirikus kutatások azonban bebizonyították, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyermekek szocializációja semmiben sem tér el a hagyományos családokban nevelkedőkétől. Ezt felismerve számos állam változtatott korábbi gyakorlatán: az örökbefogadás területén az azonos nemű párok a különnemű párokkal minden tekintetben azonos elbírálás alá esnek Andorrában, Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Izlandon, Izraelben, Norvégiában, Spanyolországban, Svédországban, valamint Kanada és az Egyesült Államok egyes tartományaiban/államaiban. Magyarországon a jogszabályok nem tiltják, hogy melegek, leszbikusok, biszexuálisok vagy transzneműek egyénileg örökbefogadjanak. A jogszabályok még az azonos nemű élettársi kapcsolatban élőknek is lehetővé teszik az örökbefogadást, igaz, ebben az esetben csak a pár egyik tagja lesz hivatalosan a gyermek szülője. A törvény ugyanakkor előírja a házasságban élő örökbefogadók előnyben részesítését, emiatt a gyakorlatban az LMBT emberek nem fogadhatnak örökbe gyermeket, holott a statisztikák szerint az örökbeadható gyermekek száma majdnem kétszerese az örökbefogadásra jelentkező szülők számának. A gyámhatóság az egyéni örökbefogadások helyett inkább a gyermekek külföldre történő örökbeadását támogatja.

2.12 Mesterséges megtermékenyítés

Bár a mesterséges megtermékenyítést elsősorban meddőségi problémákkal küszködő párok számára találták ki, egyre több egyedülálló vagy leszbikus nő választaná a gyermekvállalásnak ezt a formáját. Esetükben a természetes módon történő teherbeesés is lehetőség lenne, hiszen egy bizalmas férfi-barát vagy egy mit sem sejtő alkalmi partner is hozzásegítheti a nőt a kívánt gyermekhez. Ez azonban rendkívül megalázó az erre kényszerülő nők számára. További probléma, hogy a gyermek nevelésében részt nem vevő apa évekkel később meggondolhatja magát, és magának követelheti a gyermeket. Az azonos nemű párok gyermeknevelése kapcsán elterjedt tévhitek miatt azonban számos ország tiltja, hogy heteroszexuális párkapcsolaton kívül élő nők részt vegyenek ilyen kezelésekben. A magyar jogszabályok meddő vagy koruk folytán hamarosan meddővé váló egyedülálló nőknek szexuális irányultságtól függetlenül lehetővé teszik a mesterséges megtermékenyítést, leszbikus párkapcsolatban élőknek azonban nem.

2.13 Homofób erőszak

A hátrányos megkülönböztetés legszélsőségesebb formája, amikor valakit faji/etnikai hovatartozása, vallása vagy szexuális irányultsága miatt ér erőszakos támadás. Az ilyen, az emberi méltóságot súlyosan sértő erőszakos támadások ellen a világ számos országa büntetőjogi eszközökkel lép fel: vagy külön bűncselekményként határozzák meg a „gyűlölet-bűncselekményt”, vagy súlyosbító körülményként veszik figyelembe a rasszista, homofób indítékot más bűncselekmények megítélése során. Magyarországon a Büntető Törvénykönyv 2009 februárja óta a gyűlölet-bűncselekmény (a törvény szóhasználatában „közösség tagja elleni erőszak”) olyan meghatározását adja, amely a szexuális irányultság és nemi identitás szerinti csoportok tagjai elleni erőszak esetére is vonatkozik, ugyanakkor a faji/etnikai/vallási csoporttól eltérően nem nevesíti a szexuális irányultságot, csak a „lakosság egyes csoportjai” fordulat révén vonatkozik a szexuális irányultság miatti bűncselekményekre. A törvénnyel a legnagyobb probléma, hogy a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok nem alkalmazzák, és megelégszenek kisebb büntetési tételekkel járó bűncselekmények megállapításával.

2.14 Gyűlöletbeszéd

Bár a szólásszabadság fontos szabadságjog, a mások emberi méltóságát sértő, gyűlöletre uszító megnyilvánulások elleni fellépés a demokratikus politikai kultúra szerves része. A szélsőségesen bántó megnyilvánulásokkal szemben a legtöbb államban a jog eszközével is fellépnek. Magyarországon, bár a jogszabályok elvileg megteremtik a lehetőségét a gyűlöletbeszéd elleni fellépésnek („közösség elleni izgatás” a büntetőjogban, „személyiségi jogok védelme” a polgári jogban) a hatóságok és a bíróságok rendkívül leszűkítő jogértelmezése miatt még az erőszakra nyíltan felszólító megnyilvánulások esetén sem indulnak perek.

2.15 Nemváltás jogi lehetősége

A transzszexuálisok olyan emberek, akiknek nemi identitása eltér a biológiai nemüktől: férfinek születtek, de nőként kívánják élni életüket vagy fordítva. A nemi identitás nem keverendő össze a szexuális irányultsággal, a transznemű személyek között vannak hetero-, bi- és homoszexuálisok is, a melegek és leszbikusok döntő többségének nemi identitása és biológiai neme egybeesik. A transzszexuális személyek jogos igénye, hogy hivatalos irataik is azt a nemet tartalmazzák, amelynek megfelelő életet élnek. Ezt a jogukat az Emberi Jogok Európai Bírósága több határozatában (pl. Goodwin kontra Egyesült Királyság) is elismerte. A nem hivatalos megváltoztatásának néhány országban feltétele, hogy a transzszexuális személy sterilizációs műtéti beavatkozáson essen át. Ez azonban ellentmond az önrendelkezési jognak, ezért az elmúlt években a világ különböző országaiban a nemváltás folyamatát szabályozó jogszabályok ilyen feltételt már nem tartalmaznak. A magyar törvények is lehetővé teszik a nem hivatalos megváltoztatását, amelynek csak egy orvosi szakvélemény a feltétele, a nemi átalakító műtét nem. A statisztikák szerint átlagosan évi 10-20 esetben engedélyezik a hatóságok a nem megváltoztatását.

2.16 Nemi átalakító műtétek finanszírozása

A transzszexualizmus – szemben a homo-, ill. biszexualitással – betegség, a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) F64.00 számon tartja nyilván. A betegség szakértői egyetértenek abban, hogy hatékony kezelést pszichoterápia és gyógyszeres kezelés révén nem lehet elérni, a beteg életminősége jelentősen csak a nemi átalakító műtét elvégzése révén javítható. Az európai országok többségében ezért a társadalombiztosítás mint egészségügyileg indokolt beavatkozást támogatja a nemi átalakító beavatkozások (pszichoterápia, hormonkezelés, műtéti beavatkozások) elvégzését. Az Európai Emberi Jogi Bíróság esetjoga alapján amennyiben az egészségbiztosítás általában állja az egészségügyileg szükséges beavatkozások költségét, akkor a nemi átalakító műtéteket is támogatnia kell. Magyarországon a korábbi ellentmondásos helyzet után 2006-ban fogadtak el új szabályozást, amely a részlegesen finanszírozott kategóriába sorolja az ilyen beavatkozásokat, és csak példátlanul alacsony, 10%-os támogatást nyújt a kezeléshez.

3.1 Esélyegyenlőségi programok

A hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés és az esélyegyenlőség előmozdítása a legtöbb országban kiemelt állami cél, amelyet a kormányzat célzott programokkal támogat. E programok legtöbbször az etnikai kisebbségek, a nők és a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének megteremtését tűzik ki célul. Az elmúlt években számos ország felismerte, hogy az LMBT emberek társadalmi kirekesztése hasonlóan súlyos probléma, és ezért az esélyegyenlőségi programok célcsoportjai között megjelentek a szexuális kisebbségek is. Bár Magyarországon az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény a szexuális irányultság és nemi identitás szerinti csoportokat is védett csoportnak minősíti, az állami programok a legtöbb esetben nem célozzák meg az LMBT közösséget.

3.2 Kutatás

A jogalkotás és az állami programok sikere csak akkor garantálható, ha azok a valóban releváns problémákkal foglalkoznak, és azokra hatékony válaszokat nyújtanak. Ehhez szükség van arra, hogy a döntéshozatalt alapos, a problémák okait is feltáró kutatások előzzék meg. Bár a közpolitikai célú kutatások Magyarországon általánosságban is gyerekcipőben járnak, különösen igaz ez az LMBT közösség körében végzett kutatásokra.

3.3 Esélyegyenlőségi hatástanulmányok

Az elmúlt évtizedben terjedt el a közpolitikai gondolkodásban az az új megközelítés, hogy a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi helyzetében mélyreható változást célzott jogalkotással és programokkal önmagában nem lehet elérni; sokkal inkább arra van szükség, hogy az esélyegyenlőségi gondolkodás a szűk értelemben vett esélyegyenlőségi politikán túli szakpolitikákba (adópolitika, családpolitika, stb.) is beépüljön (equality mainstreaming). Ennek egyik fontos eszköze, hogy minden egyes kormányzati intézkedés kapcsán fel kell mérni, hogy annak milyen hatása lesz a különböző hátrányos helyzetű társadalmi csoportokra. Ez a gondolkodás először a nemi szempontok érvényesítése terén terjedt el (gender mainstreaming), ám több országban már más védett tulajdonságok (fogyatékosság, faji/etnikai hovatartozás, szexuális irányultság) is alkalmazzák. Magyarországon a jogalkotási törvény minden jogszabály előkészítése során előírja hatástanulmányok elkészítését, ám az esetek döntő többségében ezek megmaradnak a puszta formalitás szintjén, és az esélyegyenlőségi szempontokra csak elvétve térnek ki.

3.4 Civil részvétel

A jogszabályalkotás és a különböző állami programok tervezése során a kisebbségi csoportok sajátos szempontjainak figyelembe vétele azzal garantálható leginkább, ha a nyitott jogalkotás szellemében az állami szervek rendszeresen egyeztetnek az érintettek civil szervezeteivel. Az egyeztetés formája lehet állandó jelleggel működő konzultatív fórum (pl. Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács, Országos Fogyatékosügyi Tanács, stb.) vagy a különböző előterjesztések eseti véleményeztetése. Magyarországon a nyitott jogalkotás nem vagy csak akadozva működik: a véleményezésre gyakran nincs lehetőség; ha van, a véleményezési határidő irreálisan rövid; a beérkezett véleményekről nem készül nyilvános összefoglaló; ill. a civil szervezetek véleményét gyakran nem veszik figyelembe.

3.5 Képzések

Az esélyegyenlőség iránti állami elköteleződés hiábavaló, ha a konkrét intézkedések előkészítésében és végrehajtásában résztvevő állami tisztségviselők, illetve a közszolgáltatások nyújtói a kitűzött célokkal nem azonosulnak, illetve nem rendelkeznek a problémák kezeléséhez szükséges tudással és képességekkel. Magyarországon sem az alapképzést nyújtó felsőoktatásban, sem a továbbképzésekben nem kapnak kellő hangsúlyt a kisebbségi csoportok sajátos szempontjai és az esélyegyenlőségi kérdések.

3.6 Iskolai toleranciaprogramok

A közoktatás feladata nem csak a szakmai készségek és a tárgyi tudás átadása, hanem az alkotmányos alapértékek és az emberi jogok tiszteletének elsajátítása is. A fiatalok számára az iskola ugyanakkor az életüket alapvetően meghatározó környezet, ezért kiemelten fontos, hogy az iskolák tiszteletben tartsák a tanulók sokféleségét, és meleg, leszbikus, biszexuális vonzalmai vagy biológiai nemétől eltérő nemi identitása miatt senkit se érjen hátrány. Magyarországon a Nemzeti Alaptanterv szerint az iskoláknak feladata a tolerancia, a humánus, értékeket védő magatartás elsajátíttatása, illetve a homoszexualitás témájával való foglalkozás, ám ezek a kérdések az iskolai foglalkozásokból gyakran kimaradnak. A Labrisz Leszbikus Egyesület – tanárok, pszichológusok, humán szakos egyetemisták részvételével – 2000 óta folytatja a Melegség és Megismerés című, az Európa Tanács Compass emberi jogi képzésének módszertanát követő középiskolai programját, amelybe 2004 óta a Szimpozion Egyesület is bekapcsolódott. A programot több alkalommal érte támadás politikusok és a média részéről.

3.7 Kulturális programok

A társadalmi csoportokkal szembeni előítéletek egyik legfőbb forrása, ugyanakkor az ellenük való küzdelem egyik legfontosabb eszköze a média. Mivel az emberek jelentős részének nincsenek személyes tapasztalatai a kisebbségi, hátrányos helyzetű csoportokról, a róluk élő kép kialakításában a média játszik döntő szerepet. A melegek és leszbikusok társadalmi elfogadása terén élenjáró országok tapasztalata szerint a köztudat formálásának egyik leghatékonyabb eszköze az LMBT szereplőket felvonultató filmek, televíziós programok bemutatása, meleg témájú fesztiválok, rendezvények megtartása, ezért az esélyegyenlőségi programok keretében az ilyen kulturális termékeket és rendezvényeket állami támogatásban részesítik.

4.1 Horizontális egyenlő bánásmód irányelv

Az Amszterdami Szerződés 13. cikke alapján az Európai Unió fontos alapelve a hátrányos megkülönböztetés tilalma, amely a nem, a faj, a vallás, a fogyatékosság és a kor mellett a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetést is tiltja. Ezen általános alapelvek betartását az Európai Unió részletesebb szabályokat tartalmazó irányelvek formájában is megköveteli a tagállamoktól. A jelenlegi irányelvek azonban különbséget tesznek az Amszterdami Szerződésben említett hat csoport között: míg a nem (2004/113/EK, 2006/54/EK) és a faj (2000/43/EK) esetében az irányelvek az élet számos területén tiltják a hátrányos megkülönböztetést; a kor, a vallás, a fogyatékosság és a szexuális irányultság esetében csak a foglalkoztatás területére vonatkozik irányelv (2000/78/EK). Az Európai Bizottság 2008 júliusában közzétett egy olyan új irányelv-tervezetet (COM (2008) 426), amely a faji irányelvhez hasonló hatállyal az élet számos területén (oktatás, egészségügy, szociális juttatások, áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétele) tiltaná a hátrányos megkülönböztetést a vallás, a kor, a fogyatékosság és a szexuális irányultság szerint. Az új irányelv elfogadása esetén Magyarországnak kisebb módosításokat kellene végrehajtani az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényen, de az irányelv legfontosabb előírásainak a magyar jogszabályok már most is megfelelnek.

4.2 Kerethatározat a homofób erőszakról és gyűlöletbeszédről

A hátrányos megkülönböztetés legszélsőségesebb formája, amikor valakit faji/etnikai hovatartozása vagy szexuális irányultsága miatt ér erőszakos támadás. A kutatások szerint az ilyen fizikai vagy verbális támadások az elmúlt években elterjedtebbé váltak, a szexuális irányultság miatti támadások különösen az Európai Unió új, keleti tagállamaiban jellemzőek. Az Európai Bizottság már 2001-ben javaslatot tett egy rasszizmusról és idegengyűlöletről szóló kerethatározat (COM (2001) 664) elfogadására, amely előírja a tagállamoknak, hogy büntetőjogi eszközökkel üldözzék a rasszista erőszakot és gyűlöletbeszédet. Az EU Alapjogi Ügynöksége 2008 júniusában közzétett jelentésében arra szólította fel a Bizottságot, hogy készítsen hasonló jogszabályt a szexuális irányultság szerinti erőszak és gyűlöletbeszéd elleni büntetőjogi fellépés összehangolása érdekében is. Az európai uniós jogszabály elfogadása esetén a szexuális irányultságot is nevesíteni kellene a Büntető Törvénykönyv vonatkozó tényállásaiban. Ez a hatóságok és a társadalom számára is egyértelmű üzenetként fogalmazná meg, hogy a homofób erőszak és gyűlöletbeszéd nem tolerálható.

4.3 A szabad mozgás irányelv felülvizsgálata

A személyek szabad mozgása az 1987-ben elfogadott Egységes Európai Okmány egyik fontos alapelve, amely szerint az Európai Unió állampolgárai szabadon megválaszthatják, hogy mely tagállamban kívánnak munkát vállalni, tanulni vagy letelepedni. A mozgásszabadságnak az is fontos eleme, hogy ha valaki egy másik tagállamba költözik, ne kelljen elszakadnia családjától, hanem partnere és gyermekei is vele költözhessenek. Azt, hogy ki minősül családtagnak, a 2004/58/EK irányelv határozza meg. Az irányelv nem fogalmaz egyértelműen a téren, hogy az azonos nemű házastársat családtagként kell-e elismerni, ugyanakkor a bejegyzett élettársakat csak akkor ismeri el családtagként, ha az intézményt a fogadó állam joga is ismeri. Ha tehát egy magyar bejegyzett élettárspár egyik tagja pl. Lengyelországban állást kap, a lengyel hatóságok megtagadhatják párjától, hogy vele együtt családtagként telepedhessen le az országban. A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény hatályba lépésével Magyarország mint fogadó ország családtagként ismeri el a bejegyzett élettársakat, azonban a magyar állampolgárságú azonos nemű párokat továbbra is hátrány érheti, ha olyan országba kívánnak költözni, ahol nincs ilyen szabályozás érvényben.

4.4 Egyenlő bánásmód és nemi identitás

Bár az Európai Közösségek Bírósága a P. kontra S. és Cornwall City Council ügyben kimondta, hogy a nem alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalma a transznemű személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésre is vonatkozik, ezt az útmutatást a tagállami hatóságok gyakran nem veszik figyelembe. Ezért fontos lenne, hogy az irányelvek tegyék egyértelművé, hogy a hátrányos megkülönböztetés nem csak a nem és a szexuális irányultság, hanem a nemi identitás alapján is tilos. Magyarországon az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény külön kiemeli a nemi identitás alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmát, nálunk elsősorban a nemi átalakító műtétetek intézményi feltételei és társadalombiztosítási finanszírozása kapcsán lenne szükség jogalkotásra.